Szereplők:
GABIKA, pultos
MICIKE, takarítónő, festőművész
MAMIKA, berendezési tárgy
GEORGE, nosztalgikus emigráns
ÉVA, George volt szeretője
LAJOS, postás, Éva férje
PISTA, törzsvendég
MARI, Pista felesége
SANYI, vasgyári munkás

Békebeli presszó foglalja el a színpad nagy részét, tőle jobbra egy fallal elválasztott kicsi lakás szobája. A presszó szalagfüggönyös bejárata a nézőtérrel szemben, középen van, tőle jobbra a pult, mögötte polcok üvegekkkel, egyéb kocsmai eszközökkel. A pult előtt egy nagy, fehér lepedővel letakart berendezési tárgy. A lepedő alól egy fotel két hátsó lába kandikál ki. A fotel előtt egy kisebb asztalka, melyen éppen elfér egy felállított sakk-készlet. A színpad elején, középen egy asztal, három székkel, mellette bal oldalt a nézőteret és a színpadot elválasztó képzeletbeli falon egy képkeret függ. Mögötte, hátul, a bejárat mellett baloldalon még egy asztal, mellette a sarokban fogas.
A lakásban a színpad előterében egy ágy, mögötte a fal mellett egy szék, a másik oldalán, a színpad legelején egy kis kézibőrönd.
A darab elején a lakásban sötét van, csupán annyi fény szivárog be, amennyi a presszó megvilágításából szükségképpen átszüremlik.

1. jelenet

A presszóban a nyitáshoz készülődik Gabika, a pultos, és Micike, a takarítónő. A rádióból érzelmes slágerek áradnak.

PULTOS Pisztollyal fenyegette a pultost. Képzeld el, pisztollyal! Egyszerűen csak besétált, harisnyával a fején, még a szeme sem volt kivágva. Elvitte a teljes kasszát, az egész bevételt. Mit szólsz hozzá?
MICIKE Borzasztó!
PULTOS Ugye! Az ember már sehol sem lehet biztonságban. De most vegyek fel egy biztonsági őrt?! Mennyibe kerül az? Nagyon sokba. Nem éri meg. Szerinted megéri?
MICIKE Nem éri meg.
PULTOS De mi lesz, ha bejön ide egy álarcos rabló és lövöldözni kezd?! Ártatlan emberekre. Belegondolni is szörnyű. Azzal sem törődik majd, hogy családjuk van, feleségük, gyerekeik, idős, beteg szüleik. Hogy szeretteik vannak! Micike, ha itt lelőnének valakit, azt én nem bírnám elviselni.
MICIKE Nyugodj meg Gabikám, nem fognak lelőni senkit.
PULTOS Szerinted nem?
MICIKE Hát persze, hogy nem…
PULTOS Akkor jó.
MICIKE Megyek, átöltözöm.

Gabika felhangosítja a rádiót, kirakja a hamutálakat. Odalép a fotelhez, leemeli róla a lepedőt.

PULTOS Csókolom, Rózsika néni!
MAMIKA Adj'isten Gabika, kérek egy kupicával! (Megkapja a felest, lehúzza.) Még egyet. (Megissza azt is. Büfög, helyezkedik, majd a sakktábla föle hajolva:) Lássuk csak… Ez a Pista sose figyel. (Leüt egy figurát, helyezkedik, büfizik, halkan nyögdécsel.)

2. jelenet

A rádióban Szécsi Pál ismert slágere szólal meg. A zene ütemére belép a kalapos, bőröndös George.

PULTOS Jó napot!

George közben nosztalgikus dermedtségben megpillantja a középen álló asztalt, lassan elindul felé. A Mamika és a pultos tekintetükkel követik. George odalép az asztalhoz, finoman kihúzza az egyik széket, leteszi a bőröndöt és a kalapot. Leül, maga elé mered. Micike tipeg be magas sarkú cipőben. Közben átöltözött, rikító színű, kissé ízléstelen, "nagyvilági" ruhát visel. Gabikára mosolyog, és úrinősen leül a bal hátsó asztalhoz. George lassan körülnéz, feláll, közben is nézelődik, és a pulthoz lép.

GEORGE Egy unicumot.
PULTOS (kitölti, egy pillantással végigméri a férfi ruháját) 620.

George kivesz egy ezrest, hanyagul odanyújtja, s a pultra támaszkodva felhajtja az unicumot. Nagyot sóhajt az ital erejétől és múltidéző ízétől, közben a falon függő képen akad a tekintete. A pultos nyújtja a visszajárót, de George mit sem törődve vele elindul a kép felé. A kép elé áll, nézi, nem érti. Kiszakadva a kép bűvöletéből visszaül a helyére. Belép Éva, biccent a pultosnak. George felemelkedik.

PULTOS Szervusz Évi!

Éva elindul George felé, aki kezet csókol neki, majd kihúzza számára a széket, és hellyel kínálja. Ő maga is leül, nézik egymást. Szécsi Pál elhallgat. A pultos ütögeti az elromlott rádiót.

GEORGE Semmit sem változtál.

A pultos, Micike és a Mamika felfigyelnek.

ÉVA Ezt ne mondd többször.
GEORGE Mit innál?
ÉVA Még mindig unicumot.

George feláll, a pulthoz megy, rendel két unicumot, hanyagul a pultra dob egy kétezrest, a visszajárót meg sem várva visszajön a két itallal. Koccintanak, lehúzzák az italt. George sóhajt. Éva is sóhajt. Felváltva sóhajtoznak, egyre hevesebben. Végül George-nak bennakad.

GEORGE Hiányoztál.
ÉVA Te viszont egyáltalán nem hiányoztál. De jó, hogy itt vagy.
GEORGE Megcsókolnálak.
ÉVA Még korai.

Mamika hatalmasat krákog, beleköp a zsebkendőjébe. A pultos kitölt egy kávét, Micike felpattan, odamegy érte, a helyére viszi. Közben George és Éva némán, mozdulatlanul ülnek.

GEORGE Szerintem itt az ideje.
ÉVA Hiányoztál.

Egymásnak esnek, nyalják falják egymást, egyre fokozódó intenzitással. Belép Lajos, hatalmas, vastagkeretes szemüveget visel, postásruhát, táskát.

LAJOS (nem veszi észre az ölelkező párt) Csókolom Gabika. A szokásosat.
PULTOS Szervusz Lajos! A szokásosat?
LAJOS (megörülve) Igen, a szokásosat! (Megkapja az italt, felhajtja. Körülnéz, észreveszi a szerelmeskedő párt, hunyorog, megijed.) Gabikám, az ott nem az Éva?!
PULTOS Nahát! Az Évike! Észre sem vettem, amikor bejött. Igyon, Lajos. (Kitölt neki még egyet.)
LAJOS (pohárral a kezében szorongva megközelíti Éváékat) Szerbusztok.
ÉVA (felocsúdva szerelmi önkívületéből) Lajos! Mit keresel te itt?!
LAJOS Pohárkával… (Álldogál az aszalnál, hirtelen zavarba jön, kezet nyújt George-nak) Lajos vagyok. Éva férje.
GEORGE George.

Lajos leül a harmadik székre. Ülnek.

ÉVA Már mész is?
LAJOS (zavartan) Nem tudom maradjak-e… (Éva belerúg az asztal alatt.) Már megyek is! (Sietve felhajtja a pálinkát, kezet nyújt George-nak.) Viszontlátásra. (Elindul kifelé, félúton azonban ügyetlenségében kiszórja a leveleket a földre. Sietősen, de ügyetlenül igyekszik összeszedni őket, miközben síri csend a presszóban. A jelenet kínosan hosszú ideig tart.)
ÉVA George, most inkább menj el.

George tekintete elfárad, majd kissé sértetten feláll, fogja a bőröndöt és a kalapot, kimegy. Lajos befejezi a levelek összeszedését, feláll, ő is menne. Útközben visszafordul, a magába roskadt Évát nézi. Lassan elindul felé. Megböki az ujjával, Éva felkapja a fejét, Lajos megijed, visszalép egyet, Éva unottan elfordul. Lajos leül szembe Évával. Nézik egymást. Lajos zavarban van, de tekintetével hűségesen Éván csüng. Éva feláll. Lajos is. Éva fenyegetően Lajos felé lép. Lajos is lép egy kicsit, behúzott nyakkal várja a pofont. Éva átöleli Lajost. Lajos lassan feloldódik Éva ölelésében, majd gyermeki izgalommal szorítja hozzá magát. Éva eltolja Lajos, a karját nyújtja, és elhagyják a presszót.