"Szagos színház"
(A Prospero-szigetek, Radikális Szabadidő Színház, Budapest, rendezte: Formanek Csaba)

A "szagos színház" elnevezés semmiképpen sem egy kanonizált színházelméleti terminus, viszont rendkívül plasztikusan írja le az előadásoknak azt a fajtáját, amelyekre többek közt a koncentrált közösségi alkotómunka, a nézők és a játszók fizikai közelsége, és az intenzív színészi jelenlét a jellemző. A Jerzy Grotowski neve által fémjelzett, majd az egyetemi színjátszásban azóta is viszonyítási pont-ként szolgáló budapesti Universitas és a Szegedi Egyetemi Színpad által meghonosított játékmódot ebben az előadásban Shakespeare Vihar című drámájának egyes elemeivel ötvözték az alkotók. A rituális, kör alakú térben a játékosok saját ruháikban, mezítláb, koncentráltan dolgoznak, kevés kellékük, miként a tér is, inkább jelzésszerű: a játékteret a nézőktől elhatároló, felcsavart drapéria alól előkerülő kavicsok használata egyszerre erősíti a rituális atmoszférát, asszociálja a tengert és a világvégi szigetet. Az összeforrott csoportmunkát, fizikai tréninget és kísérletezést mutató előadást Katona Imre műhelydemonstrációként értékelte (annak minden előnyével és esetleges hiányosságával együtt), Szabó Máté pedig az előadásban megnyilvánuló zenei gondolkodást és a társulat közös gondolkodását emelte ki pozitívumként.

DÚLL KATA - ROSNER KRISZTINA

/A teljes cikk [itt] olvasható./